|
Site version description:
|
A községhatár ÉNy-i részén emelkedő Szent Pál-hegy DK-i, meredek oldalú nyúlványán, 237-244,5 m tengerszint feletti magasságban található halomcsoport első említése Fényes Elektől származik: Valkó „határában számos halmocskák vannak, mellyeket a nép tatárhányásoknak nevez.” (FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. IV. kötet, 258; RÁDÓCZY Gyula: Valkó története. In: Papp Gábor, Rádóczy Gyula, Tóth Imre: Valkó. Valkó, 1969. 45. Az 1876. évi feltárást ugyan ismerte, de tévesen Árpád-kori földvárnak véli a tatárhányásokat) Huber Béla, a gödöllői koronauradalom főerdésze 1866 és 1876 között készített térképvázlatot a halmokról (58. t.) (RÓMER Flóris: Galgavölgye őstörténelmi szempontból. In: Gödöllő és vidéke Történelmi és Régészeti Muezum-egyletének első évi jelentése. Budapest, 1877. 55-56, II. tábla 2.; RÓMER Flóris: Résultats généraux du movement archéologicue en Hongrie avant la VIIIe session de congrés international d' anthropologie et d' archéologie préhistorique á Budapest 1876. In: Compte-Rendu II. Budapest, 1878. II. tábla 2.). 1996-ban Nováki Gyula felmérte a 18 kurgán alkotta halomcsoportot (MTA Régészeti Intézet Adattár 31.004.) (31. kép). A meredek domboldal fölött, két, Ny-K irányú sorban helyezkedik el az 1-14. halom egymástól 2-9 m-re, de néha össze is érnek (4-5-6., 13-14. halom). Az É-i sor Ny-i végén levő 13. halomtól körülbelül 24 m-re Ny-ra a 15. halom, a 13. halomtól É felé, 16-32 m-re a 16-18. halom emelkedik. Az épnek látszó, kerek halmok átmérője 6,3-6,4 (16.) és 12 (14.) m, magasságuk 0,8-1,9 m közötti. Legmagasabb az É-D ovális alakú13. halom: 2,4 m. Szintén É-D ovális a 2., 12. és 17., Ny-K ovális a 15. halom. A csoport K-i végénél lévő 1., 3., 4., 6. halom tetején kerek, gödörszerű, a 2. és 5. halmon árokszerű beásás látszik. Megsemmisült, csak nyomai látszanak a D-i sorban levő 8. halomnak. Az É-i sor 11. kurgánja szétbontott, Ny-K és ÉÉK-DDNy irányú árok nyomai is keresztezik. Ny-K-i árok halad át a 17. kurgánon is.
Pesty Frigyes adatközlői szerint a „Tatár hányások ... kőzül néhány felbontatván, benne emberi csontok találtattak.” (PESTY Frigyes: Múzeumi Füzetek 13 (1864/1979), 53). A nemzetközi ősrégészeti és antropológiai kongresszus résztvevőinek 1876. szept. 6-i látogatása alkalmára Huber Béla főerdész 2 halom (talán a felmérés 8. és 11. kurgánja) feltárását kezdte meg „keresztvonalban” (HENSZLMANN Imre: ArchÉrt 10 (1876), 248), az egyik halomban 6 m (?) mélyen tölgygerendákat, mindkét halomban (?) kőpakolás alatt csontokat talált (RÓMER Flóris: Galgavölgye őstörténelmi szempontból. In: Gödöllő és vidéke Történelmi és Régészeti Muezum-egyletének első évi jelentése. Budapest, 1877. 55-56; GARAM Éva: FolArch 16 (1964), 57). A bizonyára szarmata, feldúlt temetkezésekből más leletek előkerüléséről nincs adat (HENSZLMANN Imre: ArchÉrt 10 (1876), 248; RÓMER Flóris: Résultats généraux du movement archéologicue en Hongrie avant la VIIIe session de congrés international d' anthropologie et d' archéologie préhistorique á Budapest 1876. In: Compte-Rendu II. Budapest, 1878. II. tábla 2; NAGY Géza: BudRég 8 (1904), 152). A halmok alá és a kurgáncsoporttól D-re, a Ferengi-szorosi útkanyarulatnál levő temetőbe (26/20. lelőhely: Valkó, Fereng-szoros) minden bizonnyal a hegy D-i lábánál megfigyelt település (26/12. lelőhely: Valkó, Fereng) lakói temetkeztek. A kurgánok a közelmúltig (KULCSÁR Valéria: Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6 (2001), 49; DINNYÉS István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében. In: Pest megye monográfiája I/1 (2007), 361) (talán a korhatározható leletek hiánya miatt) elkerülték a korszakkal foglalkozók figyelmét. |
