|
Site version description:
|
A kákai határrészen, Opauszky János földjén, 1911 tavaszán talajjavításhoz ásott gödörben egy sírt találtak. A gazda a belőle előkerült leleteket Krecsmarik Endréhez vitte, aki azokat honfoglalás korinak határozta meg. A leletek között 17 db színes pasztagyöngy, „egy nagyobb nyakláncgyöngy”, kettősen kúpos agyag orsógomb, bronzkarika volt. A magányos sírt a gazda állítólag 2 m mélyen találta. Krecsmarik a lelőhelyen 1912-ben végzett próbaásatást de nem talált semmit. Ugyanekkor a gazda azonban átadott 2 korong alakú, kúpos tetejű, 2-2 helyen átfúrt kalcedongyöngyöt, amelyek állítólag szintén az előző évben talált sírból kerültek elő (Szarvas és Vidéke 22. évfolyam 19. szám, 1911. május 7., 5. oldal; KRECSMARIK Endre: ArchÉrt 45. (1911), 379; Szarvas és Vidéke 23. évfolyam, 1912. július 14., 3. oldal; KRECSMARIK Endre: ArchÉrt 47. (1913), 33, 35, 1-2. ábra. A leletek közül az egyik átfúrt kalcedongyöngy végül is bekerült a TSM-be, a Vajda Péter Gimnázium gyűjteményéből, leltári száma 76.1.105.).
A leletek leírása alapján kétségen kívül szarmata kori sírról van szó. Ez a tény már Krecsmarik előtt is világos volt, amint azt egy későbbi véleménye mutatja. A korhatározást esetlegesen alátámasztja egy csak feltételesen ide vonható adat, miszerint 1902-ben a szarvasi gimnázium régiségtárának Opauszky János egy „római rézpénzt” adományozott (Szarvasi Gimnázium Értesítője 1901-1902, 113).
A lelőhelyet nem lehet pontosan helyhez kötni, mivel Opauszky János hajdani tanyájának és földjének helyére vonatkozólag egyértelmű felvilágosítás nem áll rendelkezésre. A szarmata kori sír valahol a Kákai-halomtól (Szarvas 8/2. számú lelőhely) és a 8/12. számú lelőhelytől DK-re kereshető. |
