|
Site version description:
|
A várostól É-ra, a mezőtúri vasútvonal két oldalán van a nagy kiterjedésű lelőhely, amely egy ÉK-DNy irányú, régi, feltöltődött érmederre támaszkodik, de attól jelentős távolságra, DNy-i irányban, az alacsonyabban fekvő részeken is találtunk edénytöredékeket. Ezen a területen elsősorban szarmata kori és középkori leletek voltak, míg az őskori (bronzkori) leletek inkább a lelőhely ÉNy-i szélén, a régi vízfolyáshoz közel eső részen kerültek elő.
Minden bizonnyal ezen a területen végzett ásatást 1930. november 18-án Fettich Nándor. Az ásatásról térképvázlatos dokumentáció nem áll rendelkezésre, de az MNM leltárkönyvébe tett bejegyzés: „Szarvas É-i határában, a Hurkás-tanya és a mezőtúri vasút közötti területen”, valamint a talált leletek alapján leginkább erre a lelőhelyre vonatkozhatnak.
Az ásatásra alkalmat adó leletek minden bizonnyal egy sírból kerültek elő. Ezek: egy letörött fülű és szájú korsó, továbbá 49 kék és vörös gyöngyből álló füzér (MNM 1930.18.1-2. Meg kell jegyezni azonban, hogy a gyűjteményben az 1930.18.2. leltári szám alatt ugyancsak egy edény volt, míg gyöngyök más szám alatt sem szerepeltek. A Hurkásnál előkerült edény egyrészt Implom József feljegyzései (EFM Adattár 175-67), másrészt PÁRDUCZ 1950, 53. és CXXX. tábla 11., illetve a leltárkönyvben látható vázlat alapján volt azonosítható. Ezek szerint az itt előkerült edény az 1930.18.1. leltári számon lévő edény. A másik edény így szórványleletnek tekinthető, ismeretlen lelőhelyről).
Ugyanebből a temetőből azonban már 1882-ben is előkerülhetett egy vagy több sír. Ezek anyagát Lode (Lade?) Rezső szolgáltatta az MNM-be. A leltárkönyvi bejegyzés szerint „Szarvas-mezőtúri vasútépítésnél” találták őket. Az előkerülési hely természetesen bizonytalan (MNM 1882.39.2. és 4. A leletek közül egy korongolatlan, 14 cm magas fazék, továbbá a piros, fehér, zöld, narancssárga és fekete, hasáb alakú gyöngyök megvannak (MNM 1882.39.2. és 4.), egy vörös, füles, 22 cm magas korsó és egy orsógomb (MNM 1882.39.1. és 3.) elvesztek).
A Fettich által feltárt szarmata kori sírok leírásai az eredeti naplóbejegyzés alapján a következők: (MNM Adattár 27. Sz. I. Eredetileg Krecsmarik Endre jelentése volt ebben a dossziéban)
„1. sír - gyermeksír észak-déli irányban. Csontváz feje délnek, lába északnak. A lábak végénél eredetileg eltörött edény (MNM 1930.18.3.; PÁRDUCZ 1931, 111; PÁRDUCZ 1932, 40; PÁRDUCZ 1950, 52, CXXX. tábla 10. Megtévesztő Fettich jelentése, mert első pillantásra úgy tűnik, hogy a sírok É-D tájolásúak voltak (az MNM leltárkönyvében is így szerepelnek), a tényleges D-É tájolással szemben (lásd Párducz közleménye). Lásd még Implom József feljegyzéseit: EFM Adattár 157-67), talpán állva. Szájának egyes töredékei fölötte, törésfelületek régiek. Egyéb lelet nincs. Egyébként a csontváz bolygatatlan állapotban. Csontok rossz karban. Sír mélység 80 cm agyagban.”
„2. sír – Észak-dél irányú. Fej délen. Északra néz. Jobb vállnál füles bronzgomb (42. tábla 1) és egy bronz dróttöredék. A bal combcsont külső oldalán kétélű vaskard, markolata fönn a bal könyök belső oldala táján. Csúcsa a bal térd fölött. A has közepe táján bronzérem Faustina (42. t. 5). Medencén keresztben vas rozsda nyomok (MNM 1930.18.4-6.; PÁRDUCZ 1931, 111; PÁRDUCZ 1932, 40. pénzről lásd: KERÉNYI: Magyarországi szarmata pénzek. Numizmatikai Közlöny 54-55. 1955-1956 (1956), 16. Szerinte Antoninus Pius vagy Marcus Aurelius dénárja. HUSZÁR: ActaArchHung 5 (1955), 94, CLXXXI. szerint Faustina iunior (175) dénárja. Kerényi idézi Huszár munkáját, de már mint külön lelőhelyet). Csontok nagyon rossz állapotban. Sírmélység: 180 cm. (Ugyanezen sírban 90 cm mélyen utólagos rátemetkezés találtatott. Ez a csontváz is fejjel délen, melléklete nem volt.)”
„3. sír – 140 cm mély. A csontváz felső, nagyobb része az előzetes földmunkák révén tönkrement. A lábvégeken vörös agyagedény (MNM 1930.18.7.; PÁRDUCZ 1931, 111; PÁRDUCZ 1932, 41; PÁRDUCZ 1950, 52-53 és CXXX. tábla 13.; Implom József feljegyzései: EFM Adattár 175-67), talpán állva (42. t. 12). Keletelése ugyanaz.”
„4. sír – 130 cm mély. A váz felső, nagyobb része előzetes földmunkák révén tönkretéve. Keletelése ugyanaz. Alsó lábszárcsontok helyükön. Lelet nincs.”
„5. sír – 130 cm mély. Medencén fölüli rész földmunkálatoknál tönkretéve. Többi rész eredeti helyén. Medencén vas rozsdanyomok. Lelet nincs.”
A régészeti topográfia munkálataihoz kapcsolódó gyűjtés során a következő leletek kerültek a múzeumba. Nagyobb számban késő szarmata kori, a 4. századra és esetleg az 5. század elejére keltezhető leletek. A szürke, korongolt anyagban ívesen kihajló, lekerekedő szélű fazék-, kerekdeden duzzadt tál- és vízszintesen kihajló korsóperemek gyakoriak. Az oldalrészek több ízben márványozott felületűek, feketés, fényes bevonattal. Egy piros korongolt hombár vállrészén besimított hullámvonaldíszek vágják egymást. Van két csillámos-kavicsos soványítású fazéktöredék is: egy ilyen anyagú perem erősen kihajló, síkozott szélű. A cserepek egy része avar kori, illetve Árpád-kori lehet. |
